evenimente Libriartis
Memoriile unor amintiri dureroase
Un cetăţean clujean remarcabil, doamna Sárika Székely, şi-a publicat memoriile poate cele mei dureroase în cartea sa recent apărută, Szurika, fiica Evei /Szurika, Éva lánya/. Evenimentul a avut loc la Librăria de Artă Gaudeamus, unde s-a adunat lume multă, rude,foşti studenţi, prieteni, să o întălnească pe fosta doamnă profesor de limbi străine,care, după câţiva ani buni, s-a hotărât să facă public câteva momente foarte triste nu numai din viaţa sa proprie, dar şi din soarta poporului evreu.
Introducerea a fost facut de domnul Koos Ferenc, vechi coleg şi student al soţilor Székely, care nu a ezitat să vorbească despre clipele frumoase şi călduroase petrecute alături de cei doi profesori - soţul, domnul Székely Imre, fost profesor universitar şi el,mentor al multor clujeni, foşti studenţi de la Universitatea Tehnică.
Cartea prezentată de doamna Júlia Szilágyi, critic literar, a stârnit interesul multor cititori, fiind mult mai mult decât memoriile unei doamne în vârstă: sunt evenimente tragice, văzute nu numai cu ochii unei fetiţe orfane, şi retrăite acum cu mulţi ani în urmă, dar văzute şi cu ochii unui cetăţean european.
Lőwy Dániel, bun prieten de familie, a mărtusit impresionat, că nu a mai citit până acum o relatare atât de personală a tradiţiilor familiale specific poporului evreu. Lucrarea în sine este de fapt prezentarea vieţii omului de rând, care se străduieşte, ca oricât de modest, dar să respecte vechiile tradiţii neschimbate de-a lungul secolelor.
La finalul lansării, actorul Sebesi Karen Attila a citat câteva fragmente alese de autoare din carte.
Lansarea de carte a fost combinată cu o expoziţie de cărţi de artă, conform tradiţiei librăriei de artă, intitulat Pictori evrei, şi de prezentarea unei colecţii, care conţine volume în limba română legate de cultura şi viaţa evreilor din România. /vezi bibliogarfia mai jos/
Fájó emlékezet, önéletrajzban
Székely Sárika, 'Szurika, Éva lánya' című önéletrajzi kötetét mutatták be szerda este a Gaudeamus Művészeti Könyvesboltban. Előbb a házigazda, Koós Ferenc idézte fel fiatalkori tanárának, a szerző férjének, Székely Imrének az emlékét, és a közönség figyelmébe ajánlotta az üzletben kiállított zsidó származású festők albumait.
Méltatásában Szilágyi Júlia irodalomkritikus a magánügy körén túlmutatónak nevezte a kötetet, amelynek írója nem profi, de sajátos, őszinte, természetes, közvetlen stílust használt. A gyermekkor varázsát, az útravaló emlékeit villantja fel a múltból, dokumentum értékű, olvasmányos információs anyaggal. A gyergyói magyar kultúrájú zsidó család életének meghittségét mentette át papírra, megcáfolva a közössége szakmai és társadalmi helyzetéről alkotott általános tévhitet. Az erdélyi magyar zsidók képe ezáltal kiegészül, a kötet pedig hidat épít a múlt és a jövő közé.
Lőwy Dániel hozzászólásában kiemelte: a könyv a főként fizikai munkából élő kisember küzdelmes hétköznapjairól, szerény, de el nem mulasztott ünnepeiről szól. A családot ért tapasztalatok révén érinti a korabeli nagy történelmi eseményeket, az 1944-es deportálásokat. A kötet a családtagjait a vészkorszak idején elveszítő gyermek emlékeinek feltámasztásával sebeket tép fel, miközben az azóta Erdélyben kiveszett jiddis nyelv morzsáival nyújt ízelítőt az olvasónak. Székely Sárikának egyetlen rokona élte túl a holokausztot, akivel csak ötven év múltán sikerült találkoznia.
Az eseményen Sebesi Karen Attila részleteket olvasott fel a kötetből, a szerző pedig köszönetet mondott mindazoknak, akik őt munkájában segítették.
/Szabadság, 02.02.2007/
Ö. I. B.